VÁGYAK LABIRINTUSA 3/2
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Augusztus 10 2007 17:31:40
Csendes éjszaka, még a hold is alszik kedvesen,
Álom rebben szememre, szunnyadt lelkem keresve;
Teljes hír
VIII. ének
Csendes éjszaka, még a hold is alszik kedvesen,
Álom rebben szememre, szunnyadt lelkem keresve;
-Kergetek szerelmet, h?st, s epeked? embert,
Újra fiatalt, m?vészt, s sz?z ifjú testet.
"De nem akarok újra b?nt követni,
S nem akarom, h? ifjút szeretni,
Nem kell már a kósza napsugár!
Arcom friss szél símogatja, forró nyár."
"Utolsó der?s, hosszú forró nyár,
S nem lesz több tavasz, mit élek,
Meredek sziklák, szirt, s alant tenger,
A színes ?sz, az sem kell többé már!"
Tajtékzó víz, nyújtja karját ölelésre.
"Megyek édes, megyek már, szeretlek,
Míg éltem képei pereg, örökkön valóság.
Lelkem menybe megy uramhoz, boldogság."
"Hát ennyi volt, életem gyertyája,
Mi tövig égett, s immár nincs lángja.
De valahol a szívekben legbelül,
Tán megmaradt parázs, mi lelket átjárja."
"Távolodó vitorla, mely horizonton t?nik tova el,
Föld peremér?l bukik le, messze-messze örökre.
Mily életem, tört valóság, ím mostan mára,
Mint gyökevesztett szamárkóró, mit szél kerget messze a világba."
...-Messzir?l, hallom szólít valaki. ..."Szerelmem!"
"-Édesem ébredj! Álmod kerget rosszat! ...Ébredj!"
Csók, mit érzek ajkamon, s lágy ölelés,
Hát meghalni sem egyszer?? De jó az ébredés!
Párom tüzes ajka, lehel buja csókot,
Mi f?szere testemnek, mint étekre jó bor.
Gyönyört ád cuppanóst, lágyan harapva,
Ajkam ajkát ér, s csókunk forr mámorban.
Ölelése részegít, s most csókja folyik testemre,
Nyakam hajlatán, s majd csurran keblemre;
Forró mézíz? lehelet, mi cirógat hasamat,
Majd vágya testem ajkát érint, ah..szép hajnal!
S mint édességet majszoló gyermek, lágyan harapva,
Vágyam fokoz, s most fektet a hasamra.
Hátam cirógat, csikland nyelve, s ég? csók,
Fínom ujjai, most gerincemen zongoráz, andalítót.
S közben téved kezem bíztatón ölébe,
Hogy e test, pajkos játékát élvezze;
Bátorítón símogat ? is combom, s alant,
Míg tárom néki gyönyöröm kapuját, e id? alatt.
Most mosolya téved nyíló kelyhemre, mint méh,
Mi oly, mint illatosan virágzó tarka rét;
Lankás völggyel, csordogáló patak ér,
Mit lombos kiserd?m zár, körös-köré.
Majd kéjesen hatol, s keresi e völgy mélyét,
Míg megleli, kis patak megbúvó rejtekét.
Mily gyönyör, e ritmus, s csábító varázs,
Egekig emel? virtus, s testi lázadás!
Fokozódó izgalma feszít, s ágyékom görcsben ég,
Egymást harap ajkunk, s vágyam, még, még, még!
"Még, ...még!" Már nem tudom, hol vagyok?
"A mennyország sem lehet ilyen, hát ez a pokol?"
Lassan magamhoz térek, ajkam zsibbad,
Zihál tüd?m, reggel van, a nap hasadt;
Érdekes szikrázó fény, s angyalok táncolnak,
Párom átölel, csókja, s majd könnye áztat.
"Szeretlek kedvesem, szeretem puszta lényed,
Szeretem szerelmed, miben látom a fényed.
Szeretem ajkad, mi dícsér, s életet magasztal,
Szeretlek téged, mert lelked egy kis angyal!"
..."-Angyali teremtés, mit kívántam mindig én,
Téged, szerelmed, s tested éget? hevét."
Kel? nap, már jócskán elhagyva horizontot,
S izzadva kúszik felfelé, majd így bókol.
"-Sugaram cirógat szerelmest, férfit s n?t,
Míg világ a világ, h? hitvest, s szeret?t."
"-Tüzem, szárít könnyet, s arcra csal mosolyt,
Míg ember az ember, van mennyország és van pokol."
Estebédhez készül?dvén, napnyugta bíbora,
Uram, délutáni meséjéb?l, fáradtan tér haza.
Szolga eb jószágnak hintett történetet mára,
Mit papírra vetett tolla, élete nagy írása.
...-Mi most már emlék, születés, halál,
Szerelem, gyötrelem s kínzó másvilág.
Gazdagok s szegények, reménytelen csalódás,
Vágyott gyermeki mosoly, s anyai vajúdás.
...Érdekes ez az éj, a Hold sem kelt fel,
Az eb is nyüszít, hideg, ...sötét az éjjel.
"Kedves párom! -Ébredj, félek! -Kínoz az egyedüllét!"
...Érintem arcát, hideg, s nyilall szívembe keser?ség!
20070110
Lilien De La Cruise
Minden jog fenntartva!