Süvítő szélben is szerelmemért kiállnék,
Erejével, hangjával szembe szállnék!
Nincs a szélnek akkora ereje,
Hogy szerelmemet tovaröpítse!
Elbúcsúzhatok tóled a süvítő széllel,
Barátkozhatok a szél fújta levelekkel,
Ázhatok a hideg esőben,
Nincs mindennap ilyen szerelem a szélben!
A szél süvíthet és fújhat,
Ereje is nagyobbodhat,
Az én szerelmem
Soha el nem múlhat!
A szél is elfárad egyszer,
S ha erejét vesztve, elpihenne,
Az esőből a napfényre állnék,
Szerelmi szerenádot adnék!
A szerenád a te ablakod alatt szólna,
Szívedet keresné a melódiája,
Hozzád szólna minden hangja,
Ennek a zenének te vagy a karnagya!
Ha a melódia szívedet megtalálta,
S ha a hangok elnémúlnak sírva,
Jöhet a süvítő szél újra,
Ez a szerelem feltámad újra és újra!