Tudósítás a Mennyből
Írta: Balrog Dátum: Február 20 2009 03:44:53

---

H

„Szép, jó napot, Jóisten!
Milyen fent az idő?"
„Oly meleg van, hó sincsen,
S a tulipán is kinő."

---

Teljes hír

---

„Szép, jó napot, Jóisten!
Milyen fent az idő?"
„Oly meleg van, hó sincsen,
S a tulipán is kinő."
„De hiszen nálunk tél van!
Kemény, hideg tél!
Merre járunk, jég koppan,
S barna medv' henyél."

„Édes fiam, nálunk
Totál más a helyzet,
Mióta itt láttunk
Három idős embert."
Három ember egy tússzal,
Rosszabb nem is lehet!
„Ez a négy, szegény úr majd
A vesztőhelyre mehet."

„A túsz is a pokolra?"
Egy arkangyal kérdezi.
„Nem érti a humort, ah!
Ön mégis, hova teszi?"
„Szerintem is maradhat,
Azért is kérdeztem!
......
Uram, a túsz körül
Rendkívül melegszem!"

„Hát persze, mert ő Melegh,
S hordozói kik is?
Sándor, József, Benedek,
A három idős férfi."
„És mért kerültek ők ide?
Mi terved volt velük?"
„Velük semmi, csak a hideg
Nem hiányzott nekünk,

Így szükség volt fűtőtestre,
S a túszunk e célnak megfelelt,
Felküldtem hát érte Pestre,
Mert az illető épp ott telelt
Három másik úrral, kiknek
Nevüket rég ismered,
Három idős, hideg, rideg:
Sándor, József, Benedek.

Elkapták ők a grabancát,
És egy zsákba tették
Teljesítve így parancsát,
Annak, kinek vitték.
Ő volt a híres maffia
Fővezére: Szilárd,
Nem volt ő a jövő fia,
Nem végzett ő piárt.


Tanulatlan ember volt ez
Olvasni sem tudott,
S hogy mi az az illemkódex?
Olyat sose hallott.
De a maffiában ő a fő,
Ez most itt a lényeg,
A feje, az hogy mi miatt főtt,
Arra is rátérek:

Nem hozták az urak a túszt,
Elhagyták a zsákjuk,
Szilárd ezért nagyon búsult,
Így kiabált rájuk:
„Ti esztelen ártányok!
Idióta férgek!
Elhagyni egy zsákot?
Hogy tehettétek?”

„Mindjárt megtaláljuk,
Bizonyosan, uram,
Csak egy órát kapjunk!
Ne haragudj! Ugyan!”
„Nem haragszom, de fussatok,
Hatvan percetek van,
Mindössze csak ennyit kaptok
Gyerünk, hajrá, gyorsan!”


S azzal el is mentek
Túszkereső útra,
S rögtön rá is leltek
Két-három perc múlva.
Csak az emberünk,
Ki a zsákban raboskodott,
Teljesen áthűlt,
Hiszen sokat fagyoskodott.

A harag nagy volt,
Amire visszaértek,
Így hát egy-két volt
A tarkójukba tévedt.
Föl se keltek onnan,
A villamosszékből,
Ment beléjük áram
Teljes erejéből.

Ezért vannak ők itt,
A purgatóriumnál,
Mint ahogy e nők is
Ítélő asztalomnál.
Az ő történetükbe
Most nem mennék bele,
De van-e még kérdésed,
Vagy elhúzod a beled?”


Köszönöm, Jóisten,
Bőséges válaszod,
Most pedig befejezem
A tudósításom.