Szép szemednek csillogása éltet,
A cinkos mosoly, amivel felelsz,
A bizalmad féltve őrzött kincsem,
Bár mit érzel, nem lehet szerelem.
Hiányzott lelked bársony selyme,
Tiszta nevetésednek igazgyöngye,
S a barátságod őszinte kedvessége,
De mit érzek, sosem volt szerelem.
Segítesz legyőzni a múlt lidérceit,
De nem kellenek fátyolos ígéretek,
Melyek feltépik a szíven a sebeket,
Hiszen amit érzel, az nem szerelem.
Visszarántottál jelenem tengerébe,
Én nem kerülhetek már örvénybe,
De ha mégis, tudom, megmentesz,
Pedig amit érzek, nem is szerelem.
Szép szemednek csillogása éltet,
A cinkos mosoly, amivel felelsz,
A bizalmad féltve őrzött kincsem.
Amit érzünk, még lehet szerelem?!