Szúr a homok...
Viszket,éget és irritál!
Bezárom szilárd héjam.
Húzódom egyre mélyebbre...
És egyre nő a nyomás!
Elbújom évekre,évtizedekre.
A fájdalom?Szúr,éget és irritál!
Belém nőtt!
Részemmé vált az idők során.
Könnyeim hártyái szövik körül,
Bánatát és fájdalmát,
-E bezárt szenny rám hárítja át.
Testemben épül,pihen tovább.
Sós tengervízzel hűti magát...
Ha a véletlen egy gyöngyhalász
kezében rám talál,
felszinre érve hozza magával
az igazgyöngy szépségét,
s rám a halált!
1994.