Néha jó volna útra kelni,
A horizonton túlra repülni.
Nem gondolkodni, csak élni,
Soha semmitől sem félni.
Élni úgy, ahogy mások,
A nagy boldog családok.
Tenni azt amit kell,
Soha semmit nem rontani el.
Csak menni a magam útján,
Nézni a felhők után.
Sírni akkor ha fáj,
S nem akkor ha senki sem lát.
Ordítani, ha kedvem tartja,
Nevetni, ha szívem akarja.
Nézni előre, komolyan,
Bámulni a partot komoran.
Bort inni egy padon ülve,
Merengeni félig kihűlve.
Bámulni merre mennek a srácok,
Az egerek, s a patkányok.
Kertből szép virágot lopni,
Egész nap a parton kopni.
Fetrengeni a homokban,
Lépkedni a nyomokban.
Nem nevetni, ha nem akarok,
Vagy vihogni, mint egy barom.
Pucéran lenni, ha kedvem tartja,
Levenni, mi testem takarja.
Csak feküdni szótlan, egyedül,
Mikor a szívem menekül.
Nevet karcolni a fába,
Belerúgni a kutyába.
Énekelni félig hamisan,
Felnevetni hosszan, komiszan.
Törni zúzni idegesen,
Dudorászni szerelmesen.
Sétálni, amikor futni kell,
Lefelé menni, sosem fel.
Balra, ha te jobbra mész,
Ilyen egyszerű az egész.