A hajnali köd pocsék világa
elült a fák ruhátlan ágai között.
Szitál az eső, kínt hoz a világra,
a sár alatt keserűen nyög a föld.
A Sötét a Nappal birkózik hiába :
erősebb a fény, az éjszakát bezárja.
Már jön az új nap - csodára várva
ébred az ember a sáros világba.
Várja az édent, de hisz a pokolban,
mert nem tudja, mit hoz a sorsa...
Ébred az ember, a tegnapot siratja,
mert elmúlt, s talán jobbnak tartja.
Indul az útjára, tapos a nagy sárban,
hiába kerülné, lábát megláncolja...
Legyőzi az embert a sár,
vagy csak bemocskolja?
1990.