SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY
1077-1095
Krisztus után ezerhetvenhetedik esztendő,
A daliás termetű László herceg ideje eljő.
Géza király meghalt, ki néki testvérbátyja,
A nemzet egyhangúan a trónra őt óhajtja.
Megkoronáztatni nem hagyja magát,
Salamon él és bírja a szentistváni koronát.
Lám jön is Salamon nagy német sereggel,
De László nyer felette fényes győzelemmel.
Salamon a koronáról ekkor lemondott.
S hogy a bizánci korona ne jelentsen gondot,
László eggyé ötvözteté mai formájára,
Most már sor kerülhet a megkoronázásra.
A krónika legalábbis ekképpen említi,
De az sem kizárt, hogy e történet későbbi.
Bizonyos az, már nincsen több akadály,
László a törvényes koronázott király.
A bajok viszont jönnek egymás után sorba,
A kunok a besenyők és a járványok sora,
Tizedelik sajnos a magyar seregeket,
László király az Úrhoz fohászkodik eleget.
Salamon is uszít, szervezkedik újra,
Ezért bezárják őt a visegrádi várba.
László szabadon engedi, amint szíve súgja,
Ezernyolcvanhárom augusztus húszra.
Nagy napja ez Magyarországnak,
Szentté avatása bölcs István királynak.
Sírboltba helyezik márványkoporsóját,
Bénák és betegek keresik fel sírját.
Miután megtörténnek a csodák sorban,
Döntöttek, a test nem maradhat koporsóban.
Felnyitván azt, a tetemet ezüst szekrénybe teszik,
A templom oltáránál mindig féltve őrzik.
Így maradt a szent jobb ereklyeként nekünk,
Mely ma is erősíti dicső szent hitünk.
László király ama Vazul unokája vala,
Kit szent István árulásért anno megvakíttata.
A gondok egyre másra szaporodnak,
Sok a teendője a szegény királynak.
A besenyők, a kunok nemigen nyugszanak,
A szökött rabszolgák ölnek, rabolnak.
A rend a fegyelem és erkölcs megtartására,
Királyi küldöttek jártak szerte az országban.
A bűnösök bűnükért keményen fizettek,
Csonkolás, elkobzás, botozás mind szóba jöhettek.
Olykor a király is az igazságot teszi,
Az uraságot saját birtokán bünteti.
Fellendül az ipar, a gazdaság, a paraszti élet,
Ez időben már vaskampó hasítja a földet.
Sarló és kasza lészen mai formájában,
Fa és vasvilla, csép és malom az országban.
Kijelölve mindenhol a királyság határa,
Melynek vigyázása őrzőkre rábízva.
A horvát korona is László királyunké,
Ezt a horvát nép is lassan elismeré.
Magyarország immár európai nemzet,
Mit övez megbecsülés és nagy tisztelet.
Felajánlják néki a német koronát,
Nem fogadja el, mert szereti hazáját.
Gellért püspököt és Imre herceget,
Ezután a szentek közé emeltetett.
Felkérik az európai hadak vezérének,
Vigye szent háborúba a keresztyén sereget.
Ezt a szent küldetést szívesen vállalja,
De eljő érte a halálnak angyala.
Ezerkilencvenöt július huszonnégy,
E napon gyászba borul az egész magyar nép.
Siratja, gyászolja őt a magyar nemzet,
Sírhelye Nagyváradon búcsújáró hely lett.
Száz év elteltével harmadik Béla,
Temetteté újra ezüst koporsóba.
Helyezék ezután ékes síremlékbe,
Szentté avattatja őt hálás nemzete.
Budapest,2009.február.21 Albert Ferenc