Ilyenkor hiányzol igazán,
Mikor egy átkozott nap után
Két karod nem ölel át,
És nem csókol vadul a szád.
Ilyenkor hiányzol igazán,
Mikor a magány magába zár,
S nem vigasztalsz már,
Csak a négy fal bámul bután.
Ilyenkor hiányzol igazán,
Mikor annyira feledném a mát,
És sírok a holnap után,
Pedig téged hiába kereslek már.
Ilyenkor hiányzol igazán,
Amikor egy elátkozott nap után
Hívlak, de nem vársz rám.
Szeretnék meghalni, hogy ne fájj.