S újból a hajók szelet kaptak...
Tenger hangja őket hívja
A matrózok mindent elfelejtenek
S elfelejtik még kiáltásuk is
Föld! A messzi síkban.
Ilyen vagyok én is mostan
Mikor hangodnak rezgése érint
Szemeid befednek, takarnak
Tenyered arcomon megnyugszik.
Akkor gondolatom szerelemben repül ,uszik.
S elfelejtek mindent
A gyönyör kapaszkodik bennem
Kúszik, kinyitja utam
Tornyosulok ,emelkedek hullámján
S dobál, mint hajót a tenger.