Elhalálozott a szöszi,
Mindig kedves és jó volt,
Ezért került menyországba,
Mint sok becsületes holt.
Egy nagy ezüstös kapunál,
Várakoznak vagy százan,
Néha kinyílik a kapu,
Bemehetnek egy páran.
Mikor Ő is sorra kerül,
Szent Péter azt megjegyzi,
Önnek bűne soha nem volt,
Bizalmamat élvezi.
Most megkapja, azt ami jár,
Békét nyer és nyugalmat,
Szól is a kis angyalkáknak,
Hozzanak be két szárnyat.
De jó, de jó,angyal leszek,
Örül, bár ez nagy hiba,
Péter mondja, nagyon kedves,
De nem angyal, csak liba.