A Gonosz szállta meg lelkem.
Széttépte érzéseim s tudatom.
Könyörtelenül kínoz és én félek tőle.
Uralkodni akar s övé a hatalom.
Bábként él testem.
A benne rejtőző lelkek
morbid tréfaként töltik ki
a régen elvesztett valóságot.
Hiába próbálom áltatni magam,
a látszatot fenntartani
csak ideig-óráig lehet.
Aki még szeret,tévedett!
Elkárhozott lelkem
már régmúlt időkben,
mikor még nem ismerték a bibliát.
Már akkor az ördög fogta a kezem!
Gonosz vagyok,ó igen!
Mint nagyon sok embertársam.
ha próbát tennénk,
átbillennének a mérlegen.
Ezért hát úgy döntöttem,
rontom még köztetek a levegőt.
Elszántságom,csak az értelmem bánja,
meddig tartsuk fönt a merülőt?
Egy test,két lélek.
Az egyik a földön,
a másik a pokolban él.
Mentsük meg őket,magamért!
Mikor melyik kerekedik felül,
azon múlnak a sorsok.
Már nem merem a véletlenre bízni,
félek,hogy belehúzok!
De melyik az igazi,
melyik az álca?
Bennem már régóta ez motoz,
Ki vagyok én?A Gonosz?
1995.