PUSZTA
Puszta végtelennek látszik,
Szívem mégis oda vágyik.
Pusztában az ég szab határt
Ott a világ félgömbbe zárt.
Puszta felett felhő lebeg,
Nap mögüle épp rám nevet.
Fent az égen nincsen puszta
Ott a felhő mindig guszta.
Bárány felhő fent az égen
Olyan, mint a bárány réten.
Ez a puszta, benne lelkem
Én a pusztát így szeretem.
A pusztának is van lelke
Ott lakik a fellegekbe.
Nincsen puszta csak mibennünk,
Talán puszta a mi lelkünk.
ZETA