Pillanat az életemb?l
Írta: csak-fater Dátum: Május 25 2007 07:49:25
**********
"Ah, mily szép emlékem ez nékem"
**********
Teljes hír
E történet, anno, velem esett,
De a lány, már többé, senkit sem szerethetett,
Meghalt, ezen nap után, balesetet szenvedett. ...
Végre találkoztak a szerelmesek,
S hosszan, hosszan ölelkeztek.
Múlt az id?, rohantak a percek,
S ?K, egyre csak ölelkeztek.
Majd a fiú lehajolt, földet egy marékkal felvett,
S azzal a lányhoz visszalépett.
- itt a szívem, néked adom!-
A lány egy keveset a markába vett.
-látod, meg?rzöm, szíved elfogadom.-
Magasra emelte a földet, egész magasra,
Hogy a blúz ujja, könyékig csúszott rajta.
Majd a peng? inakkal szerkesztett szélre szórta.
Megcsendült az, mint két kristálypohár, ha összekoccan.
Ölelkezve álltak a téren, egyikük sem moccan.
A járókel?k fekete eserny?vel gúnyosan mutogattak,
Némelyek szimplán csak összesúgtak.
Mint egyetlen izzó vörös tömb, ?K csak álltak.
Az égbolttal párhuzamosan találta már az est ?ket,
Szótlanul hevertek a pázsiton és nézték a felh?ket.
Érezték, közel a búcsú perce, nem szóltak,
Majd ismét mélyen egymásba gabalyodtak
Ah, mily szép emlékem ez nékem,
Ha erre gondolok, mindig sír a szívem.
Jaj, ezt a lányt, hogy szerettem!