Az erdő, mező meséi
Írta: reitinger jolan Dátum: Február 24 2009 16:50:37
H
Mikor rátaposott az erdő avarjára,
Néhány falevelet felrúgott apró lába,
Teljes hír
Az őz szerelme
Mikor rátaposott az erdő avarjára,
Néhány falevelet felrúgott apró lába,
S azok váratlanul
Felszálltak, mint a bús lélekben néha sebzett
Szárnyán a gondolat, mely tétovázva kezdett
Szárnyalni, s visszahullt.
A sűrű fák közötti csendben még sokáig
Figyelte bánatosan az erdő csodáit.
Ő az álmodozó
Naphosszat a hegyi patak mentén barangolt.
Isteni arc volt, mint ámulónak a mennybolt,
az égi tükör, a tó.
Ment galoppban körülötte magas lombú fák
S dombok oldalán kökörcsinek ölelték át.
Színarany volt a menny.
Most előtte is mindenek leborultak,
Madár imája szállt s jelentette az Úrnak
Mi történik itt lenn.
Halkan tölgylomb zizzent s a rigó virágszálra
Táncolt át, mintha a természet lelke szállna
Mindenre csendesen.
Érzése rezgett, ahogy a szellő szelíden,
Mi megpendít minden húrt a szívekben.
Hívta a szerelem.