Csikorgó, ködös téli éjszakán,
egy kóbor farkas vonyít fenn a hegy ormán.
Fátyolos fénnyel süt az ezerarcú Hold,
mely a szerencsétlen kirekesztéséről dalol.
Ő volt mind közül a legrútabb,
nem találta a megaláztatások elől a kiutat.
Lábát a többiek galádul eltörték,
Az erdő állatai mind kinevették.
Sok-sok bozóttal farkasunkén túl,
egy másik ordas belső harca dúl.
Megkeserítette lelkét a kardfogú élet,
a horda attól tartott rossz útra téved.
Egy napon aztán családját hátrahagyva
elindult a kiszámíthatatlan vadonba.
Sós könnye patakokban hullt,
de szüntelenül csak dalolt.
Ahogy haladt a rengetegben egyre beljebb,
keserves sírásra lett figyelmes.
Félve tette az idegen felé első lépteit,
érkezése nyomban fölszárította a könnyeket.
Elmesélték egymásnak megható történetüket,
hogy többször föl akarták adni életüket.
A közös sors összekovácsolta őket,
a két farkas szíve a szerelemé lett.
Azóta elválaszthatatlan társakká váltak,
hogy megmutassák az igaz szeretet
hatalmát a világnak.