Szürkület
Írta: Kozos Versiras Dátum: Augusztus 11 2007 06:43:08

---

?szi napfény simogatja ráncos arcom,
Jöttem, virágot hoztam a párom sírjára.

---

Teljes hír

---

Sejtjeimben ?szre fordult az id?.
Már nem pezseg oly életer?,
Mint hajdanvolt zsenge ifjuságom,
Duzzadó álmok idején.
/Helen Bereg/

Sejtjeimben a nedvek még keringenek,
Bár lassul a tempó, akár a lélegzetem,
Recseg, ropog minden izület,
Ám az álmok legalább még a régiek.
(Gitta)

Szép hajam színe ?szre váltott,
Elveszett b?röm üde hamvassága,
De lélekben fiatal maradtam ám,
S álmaimban újra élem az ifjúságom!
(Gyöngy)

Nem és nem, én tiltakozom
Az id? igaz megy, de én maradok.
Testemen már látszik az id? nyoma.
De a vágy bennem él, a boldogságra úgy, mint soha.
/Júlia /

?szi napfény simogatja ráncos arcom,
Jöttem, virágot hoztam a párom sírjára.
Míg reszket? kezemmel igazgatom ?ket,
Megfáradt lelkemmel siratom a múltat!
(Gyöngy)

Szürke hályog fedi szemem,
A szemüvegem is alig lelem,
De, ha az unokák meglátogatnak,
Szemeim nem szürkék, újra ragyognak.
(Gitta)

Találhatsz még ölel? két kart,
Szeret? szívet, ami érted dobban,
Azért mert az id? eljárt. Ne add fel a jöv?t!
Haladj az úton, mert, Élni-élni kell tovább.
/Júlia/

Sejteimber, zsigereimben,
Gyengédségre vágyom,
Kívánom, bár ölelne már,
Egy, ?szes halántékú jóbarát.
(Gitta)

Bár éveink gyorsan elrepülnek,
Az elmúlás hidege ránkdidereg
Szívedben ?szi levél szívárványát,
Melenget? színpompáját ne hagyd, elvesszen.
/Helen Bereg/

Szabdvers - Szóljon az öregedésr?l, az elmúlásról