A tavasz bimbója
Mezők ölén hol frissen jár a Nap,
Harasztjaid most sarjadozzanak,
Szellő éri most bimbódzó ruhád,
Milyen szép vagy lepkeszárnyú virág.
Így látlak mezőn kínálva magad,
Szirmod alá fátyolkák hajlanak,
Apró szívedben bújkál a mosoly,
Pirkadatkor harmatról álmodol.
Bibéd körül még csöndeskék az éj,
Alvó szirmodon szelíd holdkaréj,
Virágodon hajnalpír ragyog,
Mert sosem hulltak belé csillagok.