M
Villám csillan,
szikra lobban,
nyílik a fény,
belépnék,
ha mernék.
Hosszú ideje kerestem
lelkem szent helyét,
nem érzem méltónak
e kegyet, mi most
hozzád vezet.
Hatalmas mindenség,
minek cseppje vagyok,
könnyeim elrejtem,
félre állok,
valósak a képzeletbeli álmok.
Nem adom fel,
csak tovább lépek,
oda, hol megtalálom
fenséges lényed.
Ha már nincsenek szavak,
a csend is néma marad,
felemelő a pillanat.
Megérzem, ha itt a vég
előszele,
a jövőt választom,
a múltat elengedve.
Végtelen idő,
rád bízom életem,
törd meg fájdalmam,
mely könnyeket fakaszt,
ne vesszen el mi fontos
a távoli ködben,
legyek ott mindenben,
a lombját hullató fában,
hegyek szívében,
szomorúságban,
az élet vizében,
a szeretet tavában.
Ölelj magadhoz,
had ereszkedjek lelked
mélységébe,
boldog legyen a perc
ragyogd be létem,
halljam, hogy susog
egy másik világ halk zenéje,
ne engedd még, hogy
kialudjon életem fénye.
Légy tanítómesterem,
míg fényes ösvényed
meg nem ismerem.
2009.02.25.
Gy.Viktória Klára
Egy szép zene linkje: Kitaro - Caravansary
hallgassátok meg közben.
https://www.youtube.com/watch?v=6qBui-pG2U4&NR=1