Eddig már háromszor üzentem én néked...
"Beszélnem kell veled,találkozzunk kérlek!"
Választ sosem adtál,akárhogyan kértem,
Dölyfösen,kevélyen ,elhárítottad,
/Mély fájdalmam tudtad/
A kétségbe esett közeledésem.
Először üzentem én néked a Széllel.
Kértem,hogy nézzen be tehozzád az éjjel.
Rázza meg redőnyöd,rázza meg keményen,
/Hátha most ágyadban egyedül melegszel/
Lesz talán mégegyszer,
Egy halvány reményem!
Ha az utcán talál,fújja szét a ruhád.
Loholjon utánad,mint a kedvenc kutyád.
Lehet,hogy erre fog bekattanni agyad...
/De ha erre sem jutok az eszedbe/
Fújjon port szemedbe,
S cibálja meg hajad!
Második hírnököm lett nékem az Eső.
Bíztam,sikeresebb lesz ő,mint az első.
Megbíztam,kopogjon ablakod párkányán,
/Mint lépteim kopogtak tehozzád sietve/
Nem lett beeresztve.
Azt mondta"Nincs ő már egyedül az ágyán"
Zuhogj Eső,ónos eső,fogj össze a Széllel!
Szél!Korbácsold testét végig,vad haragos kéjjel!
ESő!Áztasd el a haját,folyj be ruhájába!
Jeges cseppjeiddel öleld,
/Hideg párád köré löveld/
Hozd vissza a mába!
Harmadszorra az aranysárga Napfényt küldtem,
Kitől már én is sokszor hevültem.
Langy sugarával törje szét az álmod!
Álomittas szemed,talán reám veted...
/Én megfogom kezed/
S bűnödet megbánod.
De te a Napfényt sem vetted észre!
Rászoktál már nagyon a sötétségre.
Ezért az öreg Nap,küldője szavára,
/Az ő sugara hozzád elért/
Perzselte hófehér
Bőrödet barnára!
Pedig én tudom,hogy mindent látsz!
Mégis,mindig üres aggyal jársz.
Ha nem hallod meg a hívó szót,
Ha nem érzed meg a Hangokat,
/Ez az élet nem tartogat/
Néked semmi jót!
Háromszor üzentem,válaszra még várok.
Zuhogó esőben kapud előtt állok.
Metsző szél cibálja átázott kabátom.
Oly régen várlak már hiába,
/Nézek a szobádra/
És már a perzselő napfénytől is fázom...
2002.