Tündöklő világ ígér jutalmat,
Jutalmat, ha hozzá simulok,
De abból nem lesz semmi,
Majd csak akkor, ha hozzá butulok.
Engem nem csábít a pénz, nem,
Pedig nincs hatalmas vagyonom,
S ha volna akkor is mit érne, mit,
Szívem érzéketlen nézne át a vakokon.
Egyszerű ember fia vagyok,
Nálam nem ragyogtak csillagok,
Csak az Isten tudta születésemkor,
Hogy én,az ő szolgálatára vagyok!
Kiölt szívemből minden vágyat,
Minden ingoványos,undor teret,
S csak engedte érezni naphosszat,
Hogy Isten engem, mennyire szeret!
Ember maradhattam, EMBERIBB-EMBER,
S nekem ma is ez ad boldogságos erőt,
Hogy lehetek én az ki megadhatja ma is
Neked, lelki házadat védő ÖRÖK TETŐD!
Ha majd nem leszek egykoron,
Ha majd szél viszi, nehéz hantomat,
E szélben újra meghallhatod-meg,
Tengernyi szerető, örök,hangomat!
Lélektől- Lélekig hiretik
Egy költő ma is itt lakik,
S ha elveszni indul a világ,
A költő majd, kijavítja a hibát!