(F.L.-nek)
Kegyetlen gondolat szorít,
Forró könnycseppet hevít,
Fájdalmam rémképet vetít,
Kétségbeesésem megérint.
Szorít kegyetlen gondolat,
Már most érzem a kínokat,
És ki nem mondott szavak
Égetnek; hallom hangodat.
Gondolat szorít, kegyetlen,
Érzem a sebeket szívemen,
És hallom, folyik a vérem,
Aznaptól nem lesz életem.
Kegyetlen gondolat szorít,
Hogy már fel sosem hívsz,
Majd csak egy üres halálhír
Üvölti szívemnek: Ne bízz!
Szorít kegyetlen gondolat,
Mert ravatalom lesz aznap,
Hiszen létem, hogy várlak,
S nélküled nincsen holnap.
Gondolat szorít, kegyetlen,
Hogy elveszíthetlek téged,
S már nem mondhatom el,
Hogy mennyire szeretlek.