Külön világok
Írta: cseba Dátum: Február 28 2009 03:07:30
Gy
Meghitten de tétován
jött közel hozzám
egy új barát.
Az öreg magány.
Teljes hír
Meghitten de tétován
jött közel hozzám
egy új barát.
Az öreg magány.
Körülöttem szépek
és jók meg néhány igaz,
lelkesek és tört lelkűek
és Hűséges maradt.
A drága aki színesre
festi a szürkét
naponta,
és fürödni visz a
lelkébe tiszta
vizű tavakba.
Néztem arcának
mosoly rezdülését,
az apró barázdát,
szemének pajkos
fényét.
Ismerlek gondoltam
remegő boldogsággal,
és nyúltam szívemmel
és szívedet találtam.
És a felismerés
belém hasított
fájón mélyen,
hogy közel vagy
hozzám és
de nem
te
vagy lényem.
Mert külön gondolat
vagy a világ peremén,
és ami a tiéd
azaz enyém.
De még se vagy
te én.
És bárhogy akarnám
magyarázni lelkem
lángoló tüzét,
te csak árnyékát
látnád nem
égető erejét.
Mert világunk
más pályán kering
a személyiségek űrjében,
de azért napunk
egy lehet ha
ha bele olvadunk
fényébe.