II. ANDRÁS KIRÁLY
1205—1235
Ezerkettőszázöt májusnak havában,
András ül a trónon fényes koronában.
Sok éven keresztül hiába küzdött érte,
A kis László meghalt, így hullott ölébe.
A külpolitikára nagy súlyt fektetett,
A balkánra állandó hadjáratot szervezett.
Kettőszázhétben Topuszkón Szlavóniában,
Apátságot alapít a gorai ispánságban.
A királyi birtokokkal pazarlóan bánik,
Egyformán jutalmaz magyart és meránit.
A merániak Gertrúd királyné hívei,
Valamint néki élősködő testvérei.
A királyné szült három fiúgyermeket,
Valamint két leányt, Máriát és Erzsébetet.
András király megy ismét hadjáratra,
A zsarnok Gertrúdot egy főúr meggyilkolja.
A főúri csoportnak elegük lett belőle,
Hogy minden meránit helyez előtérbe.
A király visszatér azonnal a hír hallatán,
Dühében karóba húzatja Péter ispánt.
Mivel Gertrúdot nagyon szereti,
Holttestét díszes szarkofágba teszi.
Temeté őt nagy, nagy bánatában,
A pilisi ciszterciták kolostorába.
Tizennégyben követelik az arisztokraták,
Hogy koronáztassa meg legidősebb fiát.
Ezek után Béla meg lett koronázva,
Ifjabb fia Kálmán ült a halicsi trónra.
Tizenötben András ismét megnősül,
A francia király rokonát, Jolántát veszi nőül.
Tizenhét és tizennyolc eme két évben,
Keresztes hadjáratot vezet a Szentföldre.
Tizenkilencben még egy kislánya születik,
Édesanyja után Jolántának nevezik.
Visszaveteti ő az udvarnok földeket,
Szlavónia vezetésével Bélát bízza meg.
Visszaszerzi az elfoglalt királyi birtokokat,
Majd megerősíti az egyházi kiváltságokat.
Ezerkettőszázhuszonkettő májusában,
Kiadja törvényeit az Aranybullában.
Ha rendeleteit a király nem tartja be,
Jogos a lázadás és a felkelés ellene.
Az erdélyi szászok kiváltságát írásban rögzíti,
A német lovagrendet az országból kiűzi.
Huszonhatban Erdélyt átadja Bélának,
Szlavóniát, Horvátországot pedig Kálmánnak.
Még ez évben kikényszeríti az egyház,
Az Aranybulla teljes megújítását.
Engedje a tizedet pénzben beszedni,
És joga legyen a királyt kiközösíteni.
A só kereskedésből részüket kivenni
András herceget a halicsi trónra ülteti.
A királyi szolgák azaz a szerviensek,
Levelükben nagyobb biztonságot kérnek.
Választhatnak ezután maguk védelmére,
Saját szolgabírákat a király engedelmére.
A nemesi vármegye rendszer így kezdődött,
A bíróság a későbbiekben végleg kifejlődött.
Meghalt Jolánta ezerharmincháromban,
Temetik az egresi cisztercita zárdában.
Szelíd lelkű, Egresen zárdát Ő alapított,
Befejeztette és felszenteltette az aradi templomot.
Harmincnégyben András ismét köt házasságot,
Feleségül vesz egy itáliai hercegnőt Beatrixot.
A boszniai püspök még ez év nyarán,
Kit a pápai legátus felhatamazván,
Kiközösíti őt és udvarával is ezt teszi,
Mert a beregi egyezményt nem teljesíti.
Ősszel fia András meghal Halics várában,
Így a magyar uralomnak vége Halicsban.
Harmincöt május huszonhetedikén,
Lányát Erzsébetet a pápa avatá szentté.
Valamint ez év szeptember huszonnegyedikén,
Az Úr segít megfáradt testén és lelkén.
Temetik őt az egresi ciszterci monostorba.
Élete nagy műve a kiadott Aranybulla.
Felesége Beatrix terhes, menekülni kényszerül,
Németországban fiat szül harminchat körül.
A magyar trónon, András legidősebb fia,
Az ifjúkorban meg koronázott negyedik Béla.
A második András által kiadott Aranybulla,
Mely az akkori törvényeket megfogalmazta,
Egy része oly jelentős és igazságos tartalommal bírt,
Mit a történelem ezerkilencszáznegyvenkilencig felül nem írt.
Budapest,2009.február.27 Albert Ferenc