vándor botom…
tarisznyám sarkát
kirágta az egér,
így talán a holnap
jobban belefér
szakadt ruhám
lyukas cipőm,
nem várom meg
míg a vég eljő
vándorbotom
útra készen,
lesüti szemét
vár szerényen
mit pakoljak
tarisznyámba
édes jó hazám,
látod
elkerget a sors
mint egy kivert
kutyát
magammal vinném
Tiszát, Dunát
a pusztát
a rónát
anyám könnyeit
a vasárnapdélutánt
felnézek
a nagy magyar égre
hol egy gólya
szálldogál,
hej pici gólyám
hogy repüljek
ha a szárnyaimat
levágták
nyakamba akasztom
lyukas tarisznyám,
a keservit
no lám
gyere botom
keressünk
egy
új hazát.