Egyedül, mint felleg bolyongtam
Völgyön, dombon át.
Mikor halmazát észrevettem
Rengeteg Nárciszt hullámozni...
Mind, aranyozott sokaság.
Ott hevertek előttem a part mellett
S talán a fellegeken túl.
Nem jön, hogy elhiggyem, virágok
Örök Napként mosolyuk, csillogásuk...
Szemeket szúr.
Fiatalos lendületük messziségben szárnyal
S ahogyan a völgyet jártam
Ezrével őket láttam.
Élő táncban himbálóztak
Hullámokkal versenyt jártak...
Hajladoztak szárukban.
Vidámabb nem is lehetnék
Én társaságát szeretem.
Figyelve figyeltem gondolkoztatóan
Ezt a gyönyört, nem jön, hogy elhiggyem.
S mikor a díványon pihenek
Álmodozva, lustán eszemben jut:
Emlékemben ének szólal...
De boldog is vagyok
A Nárcisz képzelt illatában, magányomban.