Kendermagos kicsi tyúkom
a minap azt gondolta
Kicsi neki ez az udvar,
meg már nagyon meg is unta.
Egy reggel, mikor enni kaptak,
nem figyeltem kellőképpen,
Az ajtónál , mellettem,
úgy kisomfordált,
hogy észre nem vettem.
Bizony a délelőtt már eltelt,
két óra is lehetett,
mikor süteményt kezdtem vón csinálni,
melyhez hét tojás is kellett.,
De mivel benn nem vót elég,
hát kimentem a tyúkokhoz,
hogy két tojást még begyűjtsek,
s ne keljen mennem a bótoshoz.
De ott meg, ahogy lesekedek,
megütte a szememet,
Hogy sehol sincs a kendermagos
vajon hová tűnhetett?
-No de mindegy, -mondtam,
most rá nem érek,
hogy őnagyságát keressem,
inkább megyek, mert így
nem lesz süteményem este sem.
-Így is tettem, bementem,
és megsütöttem a süteményt,
a tyúkomhoz meg, hát igazán
már nem is fűztem nagy reményt.
aztán ahogy vacsoráztunk,
kintről valami hallatszott,
A párom ki is nézett,
s mit gondoltok, mit látott.?
Hazatévedt a csavargó,
világlátott tyúkocska,
S azt kotyogta:
-jó vót, jó vót,
de jobb az itthoni
kaja meg kapirga.
Azóta is feleselget a
szemtelenje énvelem,
-hozz füvecskét is,
mert megint elszököm,
s lesheted a hűlt helyem