A víz kioltja a tűzet,
Ezért a tűz nem szereti a vízet!
Szerelmünkben te víz vagy én tűz,
S mégis vízed nem kiolt, hanem űz!
A víznek útjában állok,
Átbuknak rajtam a hullámok!
Mindent vinne a víz sodra,
Szerelmemet is sziklás partra mossa!
A víz nagyon meglepődik,
Ahogy a partról visszahúzódik.
Parton maradt az égő szívem,
Benne a vízben is kiolthatalan szerelmem!
Egyszer talán a vízhullámok simulnak,
S nyugodt, homokos partot találnak.
A parton ott leszek, tűzemnél melegszem,
A víztükörben képedet nézegetem.
Az átlátszó, tiszta vízben eltűnik képed hirtelen,
Nagy hullámok kergetik a kisebbeket!
Amit a tűz nem pusztított,
Azt víz magához szólított!
Mélyen, víz alatt a szerelmem,
Ott sötét és csendes minden!
A víz alatti világ ura
Szerelmemet végleg kioltani akarta!
A víz alatt is, kis lánggal, de ég a tűz!
Ezt látva megszólal a víz:
A hallhatatlanságot ajándékozom neked,
Bátor tűzedben megmaradjon a szerelem!
Ekkor a kis lángok nagyot lobbannak,
A víz alatt is új erőre kapnak!
A víz visszahúzódik, segít nekem...
Megköszönöm a visszakapott életem!
Tarajos hullámok, halk csobbanások,
Pattogó szikrák és fénytáncok
Boldogan játszanak,
Mert a szerelemben a tűz és a víz
Egymásra találtak!
Pécs,2007-09-20