M
Ez nem olyan ló volt, kinek józan eszét odaadták
Már neki, hogy haszna és jó dolga legyen.
Félős volt, mert félt a temérdek rossz kutyabajtól.
Azt képzelte, hogy a fránya betegség nagy.
Sokkal erősebbnek tartotta pedig nem is oly nagy.
Állatok orvosa volt az, ki a kedvire volt.
Naphosszat csak az ő ott létét, meg a jöttét
Kis türelem nélkül lelkesen így várta.
Egy napon a lótápja megugrott, jobban etették.
Rémületében ezért erre az okra jutott:
,,Felhizlal, hogy az étke legyek, mikor annak idője
Eljön, hogy husomat s részeimet megegyék.
Jaj, rövid éltem, mért nem hagysz még egy kicsit élni?
Mért kell most híznom? Mért kell meghalnom?”
Kár volt a reggeltől annyira félnie Lónak,
Mert hajnalban már nem szítt friss levegőt.