Miért nem törődsz már velem te sem úgy, mint rég?
Mondd kedvesem, hová tűnt a boldog, szép remény?
A könnyem is kicsordul, hogyha arra gondolok,
Hogy mi ketten együtt már sosem leszünk boldogok.
Azt ígérted, szép lesz minden, s odafigyelsz rám,
Akkoriban édes csókkal halmoztad a szám.
Miért változott meg így minden? Hol rontottam el?
Hiába is kérdezném, már senki nem felel.
Veled minden percben oly boldog voltam én,
De hiába is kérlek, te már nem jössz felém.
Minden éjjel könnyezem, ha rólad álmodom,
Magányos perceimet már nem is számolom.
Sírva ébredek, hiszen te nem vagy itt velem,
Miért ejtettél te is sebet fájó szívemen?
Nem bántottalak, de te mégis becsaptál,
Azt mondtad, hogy szeretsz, ezzel áltattál.
Nem tudok mást szeretni, te kellesz nekem,
Ha rád gondolok, fáj a szívem, hangom megremeg.
Minden éjjel a jó Istent arra kérem én,
Hogy kettőnk boldogságának adjon még esélyt.
Két kezemet összetenném, ha veled lehetnék,
Nincs más kívánságom, csak ezt szeretném.
Ó, ha tudnád, hogy én mennyit gondolok még rád,
S álmodom, hogy féltő karod lágyan ölel át.
Nem tudom elfeledni az első éjszakát,
Mikor szívünk énekelte a szerelem dalát.
Sok száz emlék kínoz, mert nem tudlak feledni,
Nem fogok én már senkit így szeretni.
E -nélkül az érzés nélkül üres a világ,
De az én szívem téged mindig visszavár.
Fáj, amikor reggelente nélküled ébredek,
Szeretlek téged és nagyon féltelek.
Ha valami bajod esne, bele is halnék,
Mással boldog lenni nem is akarnék.
Nekem már csak te maradtál, egyedül csak te,
Szeretsz, vagy nem? Nem tudom, csak vallanád már be.
Meddig élek kétségek közt magányosan én?
Mondd el azt, ha nem szeretsz, azt is megérteném.
Nem tudok így élni, és nem is akarok,
De ha végleg elveszítelek, félek, hogy belehalok.
(2007.03.06. 23:58)