A hórihorgas öreg apó
lábán elfeslett bőrcsizma,
latyakos utcán kopognak
zörögnek a léptek.
Csókot nyomnak
barázdált arcára busók
és tavasz tündérek
Már búcsúzik megemeli
nagy zsíros kalapját,
kivilantja vén fején
lesimuló hófehér haját.
Nyomában pacsirták dala
és gólyák ütemes kelepelése,
elköltözik a vén tél
végre.
És a pajkos pici lány
hazába költözik,
apró arcán gyermeki
pírrel nyára asszonnyá cseperedik.
De addig könnyével
esőkabátokat csal az emberekre,
majd széllel hajakat
bozontól nevetve.
Leveleket csókol a
kopasz fákra,
zöld ruhát varr a
kietlen tájra.
És szerelemre hívja
az ifjak lelkét,
keblein melengeti
a vénasszonyok remegő
testét.