A kezdetben feledni kezdtem kisebb dolgokat
Íróasztalomon hagyva levelet, lapokat
Később születésnapokat.
S mindezeken át...
Kérve őszintén mindennapok bocsánatát.
Később embereket, szereplőket feledtem
Ott, az Irodalomban, Történelemben
Kanyargós Tudományban, szenvedtem.
Észrevettem, semmit észben nem tartok.
Nem tudok.
De hogyan is tudnám?
Mit elfelejtettem újra tanulni, szól oly bután.
S mikor már elveszítve éreztem magamat
Egy utolsót tanultam...
Megtanultam felejteni, szomorúan.