Szunyókáltam drága kebled halmán,
Önfeledten, mint egy kisgyerek,
Sohasem volt ilyen tünde álmom,
Amikor még nem ismertelek.
Betakartál hófehér kezeddel,
Őrizted az álmom csendesen,
Mosolyogva őrködött felettem
A két Szemed, drága Kedvesem.
Nyugodt álom, harmónia, béke,
Ez vagy nekem, drága Anikó,
Áldom, hogy sorsom már Hozzád kötött,
Mert áldott vagy az asszonyok között.
Szép nő-méltóság arcod tiszta fénye,
Te drága Társam, életem reménye.
1991. július 18.