Szép, csillagos késő nyári estén
vidám társaság ült a kerti teraszon.
Kristály kelyhekkel pezsgőt emeltek,
találkozásuk örömére koccintottak.
Közben az egyetemi évekre gondoltak:
Előadásokra, a vizsga időszakra,
a barátságra, a szerelemekre
és még sok minden másra.
Fájdalom, néhány kehely érintetlen maradt,
Értük kondult meg a templom harangja.
Az őszülő barátok szemébe köny szökött,
Vidámságuk egy időre máshová költtözött.