Új élet, új dal
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Augusztus 12 2007 10:40:41
Hát így lettem csecsszopó csecsem?, tán annó,
Majd siheder gyermek, s Emberként gyarló.
Teljes hír
Születés
..."-Sötét éjszaka, s bársonytapintás,
Lágy fuvallat, szeret? anyai símogatás.
Álmok, csak álmok, suttogó szó,
Majd halk cseng? ének, muzsikaszó."
"-Harsány kacagás, boldogító igen-jöv?,
Hagyatékul szerelem, két szív, emberölt?.
Míg magányomban álmodom ébren,
Szavakat, s verset formálva merészen."
"-Honnan jöttem, s mi leszek én majd',
Miért lesz életem, s lát-e diadalt?
Csak érzem, hogy szívem jó, de fáj,
Itt is egyedüllét, s ócska magány!"
"-Újból, s újból csendül énekszó, varázs
Dobbanó szeretet fejem felett, mily csodás.
S míg nem értem, hol vagyok, s mi e éj
S miért nem látok világot, miért, e sötétség?"
"-Ráncolom homlokom, s ajkam szóra emelem
Mily hangos szót nem hallok, szeretve-szeret.
Vágytam e helyet, nyugalmat, s nem kínt,
Mi eddig ölelt 'rég, beteggé tett, én lelkim'."
"-Jó érzés e pihenés, s lágy dunyhám betakar,
Mint kéjes ?szi tájt, a lágy r?t avar.
S boldog napsugár is, mi fürdet ?t örömben
Vágya néki is, forróságot adni szívekben."
"-Hát nem csak Tavasz, szerelem ünnepe,
De ?sz is, ha meghitt, s édes a Holdtölte.
Míg pár hó szerelem, dics? vágy, s er?
Szívre szív, míg tart magot, s csírázik ?."...
Fogantatott Április, szeszély, s büszkeség,
Konok dac, mi majd jellemez, H?ség!
Vágyad már most reménytelen, az
Megbúvó lelket, még nem tudod, milyt' kapsz!
Tündökl? a Május, piciny babszem élet
Kapaszkodsz, plántál term?n Anyád méhe.
S míg szerelem izgalma nyit rád ablakot,
Májusi friss es? gyönyört, s aranyad mos.
Virágpompa Június, vágyad zöldell? rét,
Mezei pacsirta dalát hallod, nyár-el?jét.
S míg friss vihar port kever, mit es? csendesít,
Júliusi nyár-derék, dolog mez?n, nemesít.
Augusztusi napsugár, s hulló csillag égen,
Szív alatt szív dobban, magzatod már ébred.
Pajkos gyermek, vígot játszik, nyugtalan éje,
Míg telik id?, Szeptember, s anyja édes zenéje.
Október, október, ?szi nap édes sugara,
Hulló falevelek szerelme, ölelve egymásba.
Pironkodó arcuk, csókol egymást szeretve,
Kis halmuk paplanja földe, fájuk özvegye.
Novemberi csíp?s dér, s a fagyott hajnal,
Pírban napsugár is, küszködik a halállal.
Míg nem gyötr? ének, varjú károgása,
Földbarázdában kér alamizsnát, koldulása.
Hát elj? a December, fehér sz?z hava,
Frissít arcot, csípve, fagyos mosolyt hagyva.
S míg napok telnek, közelg? napforduló éje,
Ünnepe szent, a két Emberiség alapító vére!
Mily érdekes, ajkam mosolyra vágy,
Fura égzengés, mi töri e téli éjszakát.
Villámlik, s hasad az ég, napnak sugara,
Fény villan, vajúdó boldogság, Kel a Nap!
Szép éj homálya, s kínban gyönyör születik,
Szembe els? fény szúr, ajkam sírásra kerekedik.
Fázom! Hol a jó melegágy, s a paplanom,
Míg ordító Énem kiált, éhes kis gyomrom!
S míg találom Édesanyám éltet? keblit,
Ajkamra csurran els? cseppje, mi étkim!
Majszolva hörpintem tartalmát, éhem csillapít,
Tudatomba hasít végre, Megszülettem, az Úr áldja mindenit!
Hát így lettem csecsszopó csecsem?, tán annó,
Majd siheder gyermek, s Emberként gyarló.
Vagy csak lelkem köntöse, gúnyája az,
Mit váltunk, ha kin?ttük, vagy meghal az?
Tán már értem, miért e folyosó, s
Ajtó rajta végtelen, mint patak, s folyó
Csepp tengerben, mi majd pára, s
Felh?b?l aláhullva, éltet? nedv nyárra!
Körforgás folyton-folyvást, születés, halál,
Emberi háborúk, pusztulás, majd Új-világ.
Rút hernyóból pillangó, csodaszép, Élet-éke,
S születnem kell százszor, tán ezerszer, hogy ismét Éljek!
20070308
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!