Csupaszív ember voltál,
mégis hamar elragadott a halál.
Kiskorodban sokszor bántottak,
sete-sutának csúfoltak.
Hátrányosan különböztettek meg,
máig nem értem miért tették ezt.
Szeretetre éhes szíved fellobbant,
elvakultál egy csalfa nő karjaiban.
Ígért fűt-fát, új életet,
mit majd kettesben tölt veled.
Nem így lett..
Hogy ’begyógyítsd’ megtépázott lelked dühét,
régen elő volt készítve a kötél.
Fölakasztottad magad egy fára,
úgy, hogy a könyörtelen némber is lássa.
Meggondolatlanságodnak látod ez az ára,
sírodat édesanyád és két testvéred körbe állta.
Tetteddel csak magadra gondoltál,
egy szerető családot itthagytál.
Nagybátyám emlékére
2009. február 24.