Van ember, kinek szemében szálka vagyok, tudom.
S legszívesebben kihúzna, ha lenne rá alkalom.
Van, ki talán azt sem tudja, létezem.
S van, ki után hiába nyújtom két kezem.
Van, kit megbántok, s csalódik,
De visszavág, mihelyt jó alkalom adódik.
Van, kit nem ismertem soha igazán.
S gondolatunk sem járt egy rugóra talán.
Van, ki lenéz, s van, ki felnéz rám,
De, hogy miért teszi sosem tudtam igazán.
Az ember hibázik, ha úgy adódik.
Ha javítani próbál, s nem sikerül, hát őrlődik.
Két dolog számít, a szív s a lélek.
Ezek nélkül nincs is miért élned!
Ha egyszer úgy ébredsz, hogy nem találod a helyed,
Gondolj erre és hidd el, megleled.
Ha úgy érzed nincs miért élni, s nem várod a holnapot,
Gondolj a tegnapra, mi nem rég annyi örömet adott.
Ha úgy érzed, ennél rosszabb már nem lehet,
Ne feledd, hogy ennyi rossz után csak jobb jöhet!