Gondolatok a nőkről
Az élet ürességét teszitek telivé.
A bennem szerteágazó szertelen érzelem köt hozzátok.
Fiúi szeretet és férfias szerelem.
Élet nincs nélkületek!
Az élet bölcsői vagytok.
Áldott emlőitekkel tápláljátok a kisdedet.
Álomba ringatjátok a beteg gyermeket.
Cseperedő korunkat vigyázzátok,
csendes korholó dicséretekkel,
mindig simogatva fejünket.
S mikor az első titkos szerelmet megvalljuk,
mosolyogva, halkan biztattok bennünket.
Az ifjúság hevét, a mindenen túláradó tüzet,
oltogatjátok, csitítjátok, bekötitek,
a csalódás fájó sebét.
Nők vagytok. Szeretők, feleség, anyák,
dühösek, szenvedélyesek, némán kedvesek,
férfi fájdalmat érző, simogató kezek.
S ha olykor-olykor rosszak vagyunk,
mi férfiak- és bűnbe esünk-
bocsássatok meg nekünk!
S áldjon az Isten benneteket!