Valami van a mélyben eltemetve;
Valami szólna, figyelmeztetne
Sietve,
És úgy nyomják el az évezredek,
Mint kútba esett papírszeletet
A víztömeg;
Nem látszik,
Nem hallatszik,
Nincs nyoma;
De ne higgyük, hogy nem is volt soha.
—————————————-
Valami van a mélyben letagadva,
Valami, ami soha nem hazudna,
Ha szólni tudna.
És úgy pusztítja a gonosz idő,
Mint emlékeinket a temető,
Fogy az erő,
Nem látszik,
Nem hallatszik,
Nincs nyoma;
De ne higgyük, hogy nem is volt soha.
—————————————-
Valami van a múltban elhagyatva,
Ami talán még egyszer jövőt adna,
Ha szólhatna;
A buta bölcsesség tapossa el,
Olyan fáradt már, talán fel se kel,
Többé soha
Nem látszik,
Nem hallatszik,
Nincs nyoma;
De ne higgyük, hogy nem is volt soha.
—————————————
Valami lent, örökre cserben hagyva,
A mélység vizeitől elborítva,
Elnémítva;
Valami önmagától elrabolva,
Valami, ami jövő volna,
Valami van a mélyben eltemetve,
Valami, aminek élni kéne,
Valami, aminek lenni kéne,
Ami, ha egyszer újra élne,
Reménnyel nézhetnénk az égre.
———————————
Valami van a múltban elhagyatva,
Valami, ami békét adna,
Ami talán példát mutatna,
Valami, ami újra hatna,
Valami, ami élni hagyna.
—————————–
Árnyéka a lelkünkre vetül,
Könyörög: ne hagyjuk egyedül,
Azt mondja: ne akarjunk félni,
Azt mondja: merjünk tovább élni,
Merjük a jövő útját járni,
S akarjuk végre megtalálni.
———————————
Valami lent, eladva, cserben hagyva,
Életből, létből kitagadva,
Elítélve, sorsára hagyva,
Fekete gyásszal elborítva,
De mégis nászra várakozva,
Valami, hogyha felbukkanna,
Minden, mi talmi, leomolna,
S a lehetetlen szabad volna.
—————————
Valami el van feledtetve,
S az idő őrködik felette,
De míg a szabad akarat,
S hűség hűségnek megmarad,
Sohasem lesz elfeledve,
Ami régen vár ránk epedve,
Ott lenn a mélyben eltemetve.