A ház
A gesztenyefa árnyékában,
Az udvarnak jobb oldalában,
Zöld fűnek ölelésében -
Állt a házunk hófehéren.
Még a század hajnalán
Építette dédapám.
Itt születtek, éltek, haltak,
Sírtak és boldogok voltak
Dédszüleim, nagyszüleim,
Szeretteim, kedveseim.
Állt a házunk hófehéren,
Magas oszlopok keményen
Állták az idő vasfogát:
A tornácot tartották.
Hosszú tornác szürke kövét
Felmenőim mind söpörték,
Tulipános kis ajtaját
Ügyes kezek faraghatták.
Sokat csimpaszkodtam benne,
Hintáztam rajta, ki és be,
Sokszor mondta nagyanyám:
Leesel, kis unokám!
A tornácnak hosszú tőcén
Pompáztak a muskátlik,
Vörös, fehér és rózsaszín –
Egész nyáron virágzik.
Szeretettől nőttek azok
Hatalmas nagy bokorba,
Őket Édesanyám ápolta,
Simogatta, locsolta.
Barna fadézsákban nőttek
A fehér oleánderek,
Illatukkal csalogatták
Magukhoz a méheket.
Szőlőlugas sűrű lombja
Fedte be a tornác felét,
Szőlőfürtök sokasága
Kínálta a finom nedvét.
Fehér volt a tornác fala
Asszonyok keze nyomán,
Mésszel és verejtékkel
Meszelte azt dédanyám.
Később a nagyanyám keze
Simította fehérre,
Majd Anyu következett
Tavasszal, Húsvét tiszteletére.
Középen volt a nagy konyha,
Finomságok jó illata
Innen surrant a szobákba,
Étvágyunkat csiklandozta.
Elől volt a tiszta szoba -
Nagyanyám ezt így tartotta –
Aztán mi költöztünk oda.
Hugommal, s lett lányszoba.
Régi barna gerendái
Melegséget árasztottak,
Amit Anyu virágai
Körbe-körbe befutottak.
A locsolók ide jöttek
Szép Húsvétnak reggelén,
Piros tojást és jácintot
Osztottunk a Hugom meg én.
Ide jártak az udvarlók
Hozzám és a Hugomhoz,
Itt kérte meg a kezemet
Szerelmem az Apámtól.
Pici lányom egy évesen
Itt tanult meg tipegni,
Itt fogant meg e szobában,
De tilos erről beszélni!
Nagyanyám e falak között
Régi világról mesélt,
Tátott szájjal hallgattuk őt,
Életében mi történt.
Itt születtek gyermekei
A hátsó szoba zugában,
Két lány és egy fiú gyerek,
Aki nem más, mint Apám.
Itt volt boldog nagyapámmal
Szegénységben, boldogságban,
Háborúban és békében,
Mindig együtt, kéz a kézben.
Hej, ha elkezdeném fonni
Hosszú mesém hálóját,
Nem lehet azt abbahagyni,
Mennyi mindent éltünk át!
Régen történt dolgok ezek,
Elfelejteni ezt nem lehet.
Régi házunk mind elhagytuk,
Jó pár éve már eladtuk.
Más életnek reményében
Elhagytam az otthonom,
Emlékeimet a szívemben,
Mindig magammal hordozom.
2009.03.02.