Mozdul a lélek
hajtja a gondolat,
keresem sorsomban
az értelmes szavakat.
A végig gondolt
bölcs cselekedeteket,
amik boldoggá teszik
az életet.
De logikát nem
találok bennük,
rájuk nézzek
de csukva van a szemük.
Titkukat mélyen
magukba rejtik,
akárki ki
ellőtt magukat meg
nem fejtik.
De én kutatom, keresem
nyitott szível,
és a mélységükben
mindenhol
csak Istent lelem.
Aki minden emberbe
bele kódolta magát,
hogy hangja nélkül
üresen zengjen a szív
és érezze a magányt.
Az űrt amit a nagy
kérdés hagy:
hogy lehet az
ember napról
napra boldogabb?