Bocsáss meg, drága kis virág, szerelmem!
Bocsáss meg nekem, aki lábnyomaidat sem érdemlem!
Nevetni, boldognak akarlak látni,
S csak fájdalmat tudok okozni!
Önző és hirtelen a szerelmes szíve,
Benne rejlik gazdag érzelme!
Erős marokkal fog a valóság,
Nem akarja, hogy jöjjön a boldogság!
Gyönyörű erdei kis virág!
Virágok közt kéklő másság!
Szerelmedést megöl a vágy!
Bocsáss meg, hogy koldulom szerelmed,
Megosztani késztetem szívedet!
Neked hatalmas szívet adott Istened,
Előlem sem rejtheted!
Te szeretteidnek osztod a meleget,
Szeretnek is és csodálnak érte téged!
A jót és szépet, amit nekik adsz,
Tőlem mindennap visszakaphatsz!
Drága kis virág! Szomjazlak téged,
Mint fáradt vándor a friss forrásvízet,
S csodálatos lesz az a hajnal,
Amikor szerelmed felkel a nappal!
Engedd, hogy kolduljam szívedet,
Hagyd, hogy megfoghassam a kezedet,
Tedd, hogy rám veted tekintetedet,
Szeress, szeress engemet!
Akkor a legboldogabb koldus én leszek,
És örömtől reszkető kezekkel
Koldus vagyonom teszem elébed,
Melyben szívem a legnagyobb kincsed!
Az a kincs örökre a tied!
Benne őszinte szeretetem!
Bocsásd meg, hogy nincs más kincsem,
Mint a tőled koldult szerelem!
Pécs, 2007-09-08