Elloptad szívemet; önként adtam Neked,
Lángviharként izzó, forró szerelmemet,
Igaz lelked nem is érdemel kevesebbet;
Zafírkék egek alatt egy örök életet,
A társsal, ki a sors által melléd rendeltetett.
(…hogy engem választottál, én mondok köszönetet…)