VISSZATEKINTÉS
A NÉGYSZÁZAS ÉVEKTŐL EZERHÁROMSZÁZEGYIG
Történetünk kezdődik Bendegúz fiával,
A fél világot verő nagy hun királlyal.
Attila bizonyította az ötödik században,
A magyaroknak itt a helyük Európában.
Követé őt fia a hős királyfi Csaba,
Ki a nép egy részét Székely-földön hagyta,
A többieknek élén kelet felé vonul,
Hátha magyar testvért talál ő valahol.
Négyszáz év múltán Árpáddal az élen,
Újra itt a magyar a Kárpát-medencében.
A hét vezér tudja mi a legfőbb dolga,
A népnek szüksége van egy biztos otthonra.
Ezután jöttek Árpád-házi vezérek,
Zolta és Taksony, területet szerzének.
Kalandozának ők keletre, nyugatra,
A szomszéd népeket ez nagyon izgatta.
Géza fejedelem ennek végét vette,
Kárpát-medencébe lábát megvetette.
Kezdte népét oktatni keresztyén hitre,
Ezt a magyarság még nem nagyon tűrte.
Fia jött, István, ki pogánynak született,
Megtért és felvette a keresztyén hitet.
Megküzdött Koppánnyal ő a hatalomért,
Koronát kapott, király lett a tetteiért.
A hatalomban most kis zűrzavar támadt,
Meghalt az örököse István királynak.
Az Árpád-ház jogán ki ennek megfelel,
Veszekszik a trónért Péter és Sámuel.
Követi őket első András, Vazulnak fia,
Hamarosan öccse, aki első Béla.
Három év eltelt, Salamon ült trónra,
Ő első Andrásnak a leszármazottja.
Tizenegy év után a királyt, Salamont,
Első Géza váltja, ki Bélának fia volt.
Háborúskodnak ők bel- és külhonban,
Védik az országot egyre szigorúbban.
Máris itt a daliás László királyunk,
Ki kuntól, besenyőtől védi országunk.
Járványok tizedelik a hős seregét,
Beindítja az ország és ipar fejlődését.
Szentté avattatja első István királyt,
Maradványából szent ereklyét csinált.
Gellért püspököt és Imre herceget,
A pápa által szentté emeltetett.
Utóda nem lévén, Géza fia Kálmán,
Uralkodik bölcsen, nincs többé boszorkány.
Megnövelte ő az ország területét,
Kiadja a bővített új törvénykönyvét.
Majd követi őt fia második István,
Felőrli életét a sok-sok trónviszály.
Nincs mit tenni, a király, vak második Béla,
Ki most az országot tíz évig irányítja.
Béla meghalt harmincharmadik évében,
Gyermekként jön fia nagy egyetértésben.
Második Géza lett a magyarok királya,
A megszállt Pozsonyt ő visszafoglalja.
A tanács az anyja és anyai nagybátyja,
Segíti őt a nehéz uralkodásban.
Elhal ő is hamar, elköltözik lelke,
A trónon az idősebbik fia követte.
Harmadik István az uralkodás alatt,
Győzte letörni az ellenkirályokat.
Második Lászlót és negyedik Istvánt,
A két nagybátyja koronát és trónt kívánt.
Mindkettő meghalt, gond velük nem lészen,
Hamar távozik ő is huszonöt évesen.
Tán megmérgezték ez van a köztudatban,
Öccsének üzennek, aki Bizáncban van.
Mint harmadik Béla a trónt elfoglalja,
De a pártütőktől neki sincs nyugalma.
Hamarosan megszilárdul a hatalom,
Visszafoglalt területek, ez lett a jutalom.
Önállósul a királyi kancellária,
László királyunkat szentté avattatja.
Rendbe teszi a birtokait és jövedelmeket,
Örökösül megnevezi Imre herceget.
Imréé a hatalom végakarat szerint,
Viszont öccse András, erre csak legyint.
A déli országrészeket elfoglalja,
És azokat hercegként bátran uralja.
Imre is meghal nagyon fiatalon,
Fia harmadik László három éves vagyon.
Mivel a kis László egy év múlva meghal,
Megy tovább az ország második Andrással.
Kinek hatalmas műve az Aranybulla,
Mi erős törvényekkel meghatározza,
Azt, hogy ki, mit, mikor, hogyan és miért,
Az ára hogy elveszti birtokai jórészét.
Létrejön a nemesi vármegye rendszer,
Támadják a főurak ezért nem is egyszer.
Követi őt első fia negyedik Béla,
A birtokok jó részét visszaszármaztatta.
A kunokat az országba betelepítette,
Jött a tatár, az országot mind felégette.
Kivonulnak, mögöttük minden romokban,
De Béla nekilát, épít újjá, nyomban.
Rendbe hozza ő a feldúlt országát,
Tiszteljük a hon második alapítóját.
Halála után jön ötödik István,
Fia, ki a trónt már régóta áhítá.
Volt, hogy az országot kettészakította,
Lányát feleségül egy Anjounak adta.
Halála után az utódja negyedik László,
Kinek anyja Erzsébet egy kun lány volt.
Hatalmi harcokkal kellett szembenézni,
Az országot a sok kiskirály vezérli.
Mikorra a helyzet normalizálódik,
Megölik a kunok, kikhez úgy vonzódik.
Így már az országban nagy az anarchia,
Harmadik Andrásnak kell uralkodnia.
Ő az kinek apjára mondták törvénytelen,
Most fiát elfogadni voltak kénytelen.
Szegény András mire rátalált az útra,
A főúri rendeknek állott nagyon útba.
Talán megmérgezték vagy talán betegség,
De fiatalon adta ő az úrnak lelkét.
Árpád atyánk fájáról az utolsó aranyág,
Letörött, így sajnos kihalt az Árpád-ház.
Ezután jött igazán a nagy anarchia,
Az országnak nincs törvényes uralkodója.
Budapest,2009.március.06 Albert Ferenc