NŐNAPRA
Oh, te drága Nő, teremtésnek csodája,
Világnak szép remeke,
Te Istennek tüneményes alkotása.
Mióta az Úr ily gyöngyszemet alkotott,
A féltő gondoskodást,
Génjeidbe vésve kódoltan hordozod.
Tested bársonyán a szerelem bölcsője,
Belőled sarjad az élet,
Magad vagy a gyönyör beteljesítője.
Combod érintése, mint kelmének selyme,
A forrón égő tűztől,
Szemérmes ajkad, mint orchidea kelyhe.
Gyengéd karjaid a simogató kezek,
Mikor hozzám érnek,
Az egésztestem, végig megremeg.
Nélküled az oázis üres kopár szik,
Ha vágyón rám nézel,
Szemednek fényében lelkem megmártózik.
Kellesz, mint rügyeknek a tavasz melege,
Úgy sóvárgok érted,
Mint nyíló virág a sugárzó napfényre.
Nem kívánok sokat, csak azt kérem tőled,
Ha a sors így rendelé,
Maradj meg mindig ily csodálatos Nőnek.
Budapest,2009.március.07 Albert Ferenc