Hallgatni már megtanultam.
Nézni mindent nagy közönnyel
Naponta hit nélkül élni,
Nevetni szememben könnyel.
Tudok úgy nézni a dolgokra,
Mint kinek közömbös minden.
Nem gondolok holnapokra,
Kedvem már semmihez sincsen,
Napról napra csak vegetálok.
Oly egyformák az éjek, a napok
Dolgozok, és arra várok,
Hogy valami jót még kaphatok,
De minden nap csak kínt hordoz
És egyre nehezebb megélni
Mindazt, mit a sors hoz
De nem kell a haláltól félni