A szépasszony esete a jegyzővel, a bíróval és a pappal
Írta: AranyosiErvin Dátum: Március 08 2009 10:38:33

---

H

A bíró, jegyző és a pap,
csak megkívánta néha nap
a szép menyecskét.

---

Teljes hír

---

A bíró, jegyző és a pap,
csak megkívánta néha nap
a szép menyecskét.
Várták, hogy Övék legyen.
Eltervezték a kéjes estét,
az örömöt, hogy megfizessék,
s mindőjük, pénzért birtokolja,
más asszonyát, mit egy pásztoróra
titkos homálya rejthet el.
Ám de tisztes a menyecske,
-kinek szépséges arca, teste,
elöljárókban keltve vágyat,
hogy gyalázzák a hites ágyat,-
elárulta a férjurának,
mire készülnek amazok.
S mert a férj sem volt bolond,
furfangos tervet alkotott.

Rávette szép "oldalbordáját"
használja ki tündéri báját,
fogadja sorra az urakat,
tegyen úgy, mint aki szabad.
Mondja a férje a vásárba ment,
s húzza az időt odabent.

Megjött a jegyző, s hozza a pénzét,
hogy női bájjal megigézzék.
Ám az ara az időt húzza,
rajta marad szoknyája, blúza.
A férj váratlan megérkezik,
itthon felejtett valamit.
Pánikba esik hát a jegyző,
a konyhában a moslékos teknő
lehet a végső menedéke,
rejti a disznó elesége,
hogy a csalt férj meg ne találja,
s ne is gondolhasson reája.

A ház ura újra lelépett,
magára hagyva a feleséget,
s hamarosan a bíró érkezett,
először ő is fizetett,
pénzét az asztalra téve,
várta a nőtől, mit kap cserébe.
Az asszony szabadkozva mondta,
hogy akad még egy kicsi dolga,
várjon a bíró türelemmel,
ám a vásárban járó ember,
váratlan ismét hazatért,
visszaszaladt pár iratért.
Az asszony siet az ajtót nyitni,
int a bírónak, hova kell bújni.
Teknő, s a moslék várja őt is,
s nyakig már ott van a jegyző is.
Így a takarmány két embert rejtett,
szerencsére, nagy ez a rejtek.

A férj megint ment a dolgára,
othagyva hitvesét magára,
s alíg telt néhány pillanat,
hát nem megérkezett a pap.
Jobb kézzel ráüt a zsebére,
s elő került a mise bére,
vagyis amit így szánt az estre,
a paráznaság bűnébe esve,
a gyülekezet pénzét így költi,
az álnok ruháját magára ölti,
hogy elvegye, amire vágyik,
hogy eljusson vele az ágyig.
Ám az ajtón megint kopognak,
türelmetlen lábak toporognak,
hazajött ismét a ház gazdája,
- s a papot is a moslék várja.

A férj - látszólag nagyon mérges,
prüszkölve szól a feleséghez,
- Úgy érzem, valaki járt itt ma nálad,
Idegen hang verte fel ezt a házat,
gyújtsd fel a lámpát, kint a konyhába'
hangokat hallok. Valami lárma...
Megyek és rögtön utána járok,
s agyon csapom azt, akit találok.

A három pórul járt ott ül a kádban,
- Mit kerestek itt, felelj ha szád van!
Mondja az emberünk, bot a kezében.
A jegyző szólal meg, - Megkérünk szépen,
ne mondd el senkinek, azt, hogy így jártunk,
hallgatásodért sok pénzt ajánlunk.
Ezer-ezer garas üti a markod,
ha ezt a titkot magadban tarod.

Megkapta végül a gazda a pénzét,
Boldogan ölelte kis feleségét.
a továbbiakban boldogan éltek,
s gazdagon is, hála a pénznek.
Pap, bíró, jegyző többé nem látta,
mert fontosabb volt a szeme világa.
Ha arra járt is, rá sose néztek,
végére értünk hát a mesének.