Testünk kissé megkopott, de szívünk fényessége
Melegséggel gondol az elmúlt ötven évre.
Csak álmodtunk róla: az igen örökre szól,
Rögös utunk hossza a sorssal mindig dacolt.
Ötven éve már, hogy egymás mellett ébredünk,
Szívünk összeforrott amíg csak létezünk.
Egymást nem engedi el többé két kezünk.
Együtt álmodjuk tovább örökre életünk.