- A Semmi Őrei -
Vérrel locsolt gyászhalmon olvasom a nevem,
Jeges, könnyes arcomon érzem a szelet
simítja húsomat, könyörgöm a szemed.
Minden éjjel végtelen, ha nem vagy itt velem.
Fekete földeken fagyos koporsóm
Elhantolt álmokkal, reménnyel temetve,
Keserű méhéből magánynak engedve,
Érzed onnan az égető csókom.
Összefirkált egek alatt nem kell már menni,
Égő testek között mondhatod: ennyi volt,
A végéről nekem már senki nem szólt.
Még ha Te itt lennél egyszer… - Nem kell senki!
Véres gyászhalmokon nem lehetsz testemen.
Vigyáznám a lelked minden egyes sötétét,
Vigyáznám a szíved minden repedését…
Minden éjjel végtelen, ha nem vagy itt velem.