Minden gondolatom csak feléd hatolt,
Január egyik ködös reggelén.
Vígan ébredtem, vártalak én.
Álmaimat szétszórta a reggel,
Köd ült a fákon, és valahol
Megmozdult egy fény, s átsuhant az ágyamon.
Szemem kipattant, mint nyíló virág,
És szép volt nekem a ködös reggel,
Nem bántott semmi, csak vártam a csodát.
Csak vártam, s már láttam, hogy jössz felém,
Belépsz az ajtón, s ölellek én...
Játszik velem a fránya képzeletem, csak képzelem...
Minden gondolatom csak feléd hatolt,
Január egyik ködös reggelén,
Vígan ébredtem, vártalak én...
De hiába vártalak, elmúlt a pirkadat,
Az égen szomorkodott már a januári nap.
Bíztam még mindig , égetett a vágy s remény.
Lassan teltek a nyomott hangulatú percek,
Szemem nem mozdult, szavam csak téged hívott.
Vártam, hogy megjössz, s azt mondod: kedvesem, itt vagyok.
De nem történt meg a csoda, amire vártam.
Te nem jöttél már felém, s nem öleltelek én.
Eltűntél, mint a nap, január egyik ködös reggelén.
1990. 01.23.